A szentmihályhegyi kísértet

A templom körüli temetőnek van egy kísérteties története, amelyet Dr. Szántó Vitlás néhai Szánthó Károly közjegyző ügyvédjelölt fia egy kisebb regényben fel is dolgozott: „A szentmihályhegyi kisértet” címen. Az özvegy gróf egyetlen leánya szerelmes az udvari vadászba. A kölcsönös szerelem azonban csak titokban nyilvánulhatott meg. A gróf leányának főúri férjet választ. Megtörténik a mátkaság és közeleg az esküvő napja. Az erdész egyik körútjáról nem tér vissza.

A keresésére indult uradalmi nép megtalálja a „Hegyestető” nevű erdőben. Nem tudták megállapítani, hogy öngyilkos lett-e, vagy vadorzók lőtték agyon. A holttestet hűséges kutyája őrízte. A halotatt haza szállítják és a Szent Mihály-hegyi temetőben elhantolják. Ettől az időtől kezdve a nép körében szóbeszéd tárgya lett, hogy a Szent Mihály hegyén kisértet jár éjszakánként.

A kísértetet többen látták s ezt a grófnak is tudomására hozzák. A kastélyban nagy előkészületek folynak az esküvőre. Az esküvő nagy pompával megtörténik. Szól a zene, táncolnak a párok. Csak az újasszony arcán dering valami kényszeredett, bánatos mosoly. Azután fejfájásról panaszkodva visszavonul a szobájába. Éjjel tájt az egyházfi lélekszakadva rohan be a kastélyba és jelenti, hogy a Szent Mihály hegyén megjelent a kisértet. Az urak fegyverre kapnak. A nők megrémülnek. A cselédség vasvillát, csépet ragad és megindulnak a temető felé. A sírok között imbolygó fehér árnyék lebben meg. Megszólítják, de csak halk sóhaj a válasz. Az ifjú férj kezében eldördül a fegyver. Velőtrázó sikoly. Az árny elbukik. Az emberek oda rohannak és vérben fagyva megtalálják a mennyasszonyt. Odajárt minden éjjel lopva, titokban elhalt kedvesének sírjához, imádkozni. Az esküvői lakomát gyász váltotta fel. Az öreg gróf búskomorságba esik és holtanapjáig nem tud a rémes éjszaka borzalmától szabadulni. Lélek harangszó váltja fel a lakodalmas zenét. A kérgeskezü nép pedig emlékében megőrízte ezt a szomorú történetet.

Nemzedékről-nemzedékre adta tovább a kukoricafosztókban és a guzsalyosokban. A templom szentélye alatt kis sírbolt van. Benne két koponya és széthullott csontok. Alkatukról ítélve az egyik férfi, a másik női koponya. Kik voltak életükben, nem lehet tudni. A koponyáknak nincs hangjuk és szemüregeikből kiszáradtak a könnyek. Ha könnyük volna belezokoghatnának a Szent Mihály- hegyi éjszakába azt a sok szenvedést és fájdalmat, mely átviharzott rajtuk és az utódokon a századok során. Évről-évre menegetnek a falu lakosai a Szent Mihály hegyére, hogy onnan többé soha vissza ne térjenek, s hogy visszaadjék mindazt, amit vérrel, verejtékkel kenyérbe koplaltak.